Fiume szerepe a magyar tengeri kereskedelemben

Rijeka városáról a legtöbb Horvátországban nyaraló honfitársunk hallott már, azonban azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy Fiume néven Magyarország része volt korábban ez a környék, és a tengerparti kikötőnek köszönhetően a magyar tengeti kereskedelem egyik központjának számított. E két ország mellett még Olaszország része is volt Fiume, ennek a történelmi sokszínűségnek állít emléket a három ország közös projektje, a http://www.folyamlovaros.hu/ is.

Fiume az 1867-es kiegyezés utáni évben került Magyarországhoz a környező területtel együtt ún. külön testként. Ezután Fiume, köszönhetően a magyar kormány beruházásainak és támogatásának, komoly fejlődésnek indult. Korábban hazánk csak egyetlen úton keresztül tudta elérni a város kikötőjét, ami megnehezítette a tengeri kereskedelmet, azonban 1873-ban átadták azt a vasútvonalat, ami jelentősen megkönnyítette, felgyorsította Fiume elérését az ország belsejéből, és aminek köszönhetően a város, Trieszt mögött, a Monarchia második számú tengeri kikötője lett.

Magyarország a kiegyezés után azonnal a tengeri kereskedelem függetlenítését szerette volna elérni, így a vasútvonal mellett kedvező tarifák bevezetésével is elősegítették a kikötő fejlődését.

Ugyan korábban már rendelkezett a város gőzhajógyártó létesítménnyel, azonban a gyors fejlődés ellenére sem volt Fiumének 1894-ig hajójavításra szolgáló létesítménye, eszköze. A város hajógyára a 20. század elején már 2500 munkást foglalkoztatott, nagyrészt hadihajókat építettek itt, pl. a legnagyobb magyar hadihajót, a Szent Istvánt is Fiumében készítették.